olyan édesen örömködtek,ime:




+g+
Utószó-féleség.
Első nap otthon.-Mielőtt indultunk még kicsit féltem nem fogunk e kifutni a világbol egymástol,de tulajdonképpen minél többet voltunk együtt,annál jobban megvoltunk.Éppen irtam Erninek is,hogy hiányzik a reggeli földrengés (Joco forradalmian uj modszere,hogyan keljen föl valaki idegbajjal-tulajdonképpen az ágy rugdosásárol és ritmikus rázásárol van szo), a férfias böfögések,a közös reggelik,ebédek,vacsorák,cseszegetések,Erni kontya,Atesz fájo foga :),a Lidl,na meg Call me,Dani,sőt még a doboz-szoba is (ahol egyébként nagyon kellemetlenül éreztem magam- inkubátor moreee) ahol felvettük az éneket,na meg a Baileys.
Azonkivül,hogy lett egy lemezünk,kicsit családdá is váltunk ( no joo,mi már Ernivel azok voltunk előtte is :))... éltünk együtt tiz napot-és néha tiz nap is jelenthet örökkét.
Hát most az lesz,hogy még nem tudjuk mi lesz.Kell találni CD csillioo,millio,billiooo-szorosito céget. Ha valaki tud ilyesmiről,az lécci kontaktoljon),meg aztán elküldjük lehet pár helyre a CD-t,meg remélem összejön a bemutatkozo koncert.Ja meg boritoot kinyomtatni,szerzni 100 000 amerikai dollárt (szintén ha tudna valaki adni,akkor szoljon :))....stb.És hát reméljük valakinek fogunk tudni zenénkkel örömet szerezni,a koszoneteket meg majd mindenkinek személyesen.+g+

